A térítési és szolgáltatási díjakról

Kedves ELTE-sek!

Az elmúlt másfél hétben valószínűleg mindannyian kaptatok értesítést a kari Tanulmányi Hivataloktól, amely szerint egységesítésre kerültek az ELTE-n a térítési és szolgáltatási díjak. Ez az egységesítés egy közel egyéves egyeztetés eredménye, amelyben a hallgatói visszajelzések meghatározó szerepűek voltak. Szeretnénk, ha minden olyan ügyről, amely a hallgatók életére ilyen nagymértékkel hatással van, arról a lehető legteljesebb és legtranszparensebben tudnánk titeket tájékoztatni, ezért ebben a cikkben foglaltam össze a döntéshez vezető utat, és a hallgatói, kari és egyetemvezetői érveket a vita során.

ELŐZMÉNYEK

Egyetemünkön jelenleg van egy nagyon erős egyetemvezetői akarat, amely az ELTE egységesítését tűzte ki célul. Ebben a törekvésben a Hallgatói Önkormányzat a kezdetektől fogva az egyetemvezetés partnere. Tesszük ezt két okból.

Egyrészt rengeteg olyan hallgatói megkeresés érkezik hozzánk, amely arról szól, hogy miért van az, hogy más szabályok vonatkoznak két ELTE-s hallgatóra, akik az egyetem két különböző karára járnak. Azt gondolom, hogy teljesen jogos elvárás, hogy ugyanazok a szabályok vonatkozzanak minden ELTE polgárra. Ennek egyrészt praktikus okai vannak, hiszen rengetegszer találkoztunk már olyan esettel, ahol egy hallgató a testvérétől, ismerősétől – aki tőle eltérő karra jár – informálódott a HKR rendelkezéseiről, és az ebből fakadó félreinformáltságnak sokszor egészen súlyos következményei is voltak. Másrészt az egyenlő bánásmód követelményének sem felel meg a jelenlegi rendszer, amit a 2011. évi CCIV. törvény 11. § (1) g) – Nemzeti Felsőoktatási Törvény (Nftv.) – pontja is előír az intézmények számára.

Támogatjuk az egységesítést abból a megfontolásból is, miszerint a hallgatók számára ez egy remek lehetőség arra, hogy sok olyan kérdésben változást érjünk el, amelyek már hosszú évek óta megkövülten és megmásíthatatlanul részei a kari kultúráknak, ám nem biztos, hogy a hallgatók (vagy akár a karok) érdekeit szolgálják.

Ennek az egységesítésnek volt része a tavaly év végi HKR módosítási csomag, amelynek keretein belül több pozitív változás született hallgatói szemmel. Ilyen például a hallgatók számára maximális tárgy és vizsgafelvételek száma (3-6), amely több karon korábban ennél kevesebb volt. A térítési és szolgáltatási díjak ügye már akkor is felmerült az utolsó pillanatban, amely nagyrészt adminisztrációt segítő egységesítés volt. Tudni kell, hogy rengeteg olyan jogcím volt a karokon használatban, amelyek részben vagy egészben fedték egymást, ezért ezeket a jogcímeket a lehető legérthetőbb és legegyszerűbb megfogalmazásba sűrítette az egyetem, valamint egységes díjszabást vezetett be. Ilyenek például a adminisztratív határidő elmulasztása, tanulmányi igazolások kiállításának díja, vagy például a megismételt záróvizsga díja. Sajnos az idő rövidsége miatt több esetben rossz döntések születtek például az ÁJK-s hallgatók és a BTK osztatlan tanárszakosai számára a kredittúlfutási díj és a kurzus újbóli felvételi díjának tekintetében.

A hallgatói visszajelzések ezzel kapcsolatban egyértelműek voltak, ezért több részönkormányzat a kari vezetéshez fordult, aminek hatására a tavalyi döntés gyakorlatbeli bevezetését több kar felfüggesztette. Felkerestük továbbá az ELTE Oktatási Igazgatóságát, hogy az ügy átgondolását kérjük, és az idei tanévet ennek a felülvizsgálatával tölthessük. Mind kari, mind egyetemvezetői oldalon meghallgatásra talált a kérésünk, ezért szeptemberben magunk is megkezdtük a munkát, hogy az egyetemi térítési és szolgáltatási díjak kérdését körüljárjuk, és javaslatokat fogalmazzunk meg az egyetem felé.

HÁTTÉRINFORMÁCIÓK

Ahhoz, hogy a viták, és a döntések lényegét megértsük, szükséges bizonyos háttérinformációkkal tisztában lennünk. Az egyetem az Nftv. szerint jogosult bizonyos esetekben térítési vagy szolgáltatási díjat beszedni a hallgatóktól az önköltségen felül. Mivel jelen esetben a legkényesebb, és legérdekesebb kérdés a kredittúlfutás és az újbóli kurzusfelvétel díja, ezért csak ezekre szeretnék fókuszálni.

A munka kezdetén szerettünk volna a lehető legfelkészültebben nekiállni, ezért ügyvédi segítséget kértünk a HÖOK Hallgatók Ügyvédje szolgáltatás keretében az Nftv. idevágó szakaszainak az értelmezéséhez. Az ügyvédi állásfoglalás ITT érhető el.

Az állásfoglalás alapján – amellyel az ELTE HÖK elnöksége is egyetértett –, úgy tűnik, hogy az Nftv. két pontja alapján lehet ezeken a jogcímeken díjakat beszedni.

  1. évi CCIV. törvény (Nftv.) 82. § (1) d) (továbbiakban: kredittúlfutási díj)

A magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzés keretében a hallgató által térítési díj fizetése mellett igénybe vehető: […], a kötelező, illetve e törvény alapján a felsőoktatási intézmény által kötelezően biztosítandó mértéken felül felvehető kreditértéket eredményező képzés.

  1. évi CCIV. törvény (Nftv.) 82. § (2) (továbbiakban: tárgy újrafelvételi díj)

A felsőoktatási intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzata az ugyanabból a tantárgyból tett harmadik és további vizsgát, előadások, szemináriumok, konzultációk, gyakorlati foglalkozások, terepgyakorlatok ismételt felvételét, a térítési és juttatási szabályzata a tanulmányi és vizsgaszabályzatban meghatározott kötelezettség elmulasztását vagy késedelmes teljesítését fizetési kötelezettséghez kötheti. A fizetési kötelezettség mértéke esetenként nem haladhatja meg teljes munkaidőre megállapított kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) öt százalékát.

Első ránézésre úgy tűnik, hogy nagyon hasonló dolgokról szól a két passzus: hallgatók több kreditet vesznek fel, mint amennyire jogosultak, vagy tárgyakat több alkalommal vesznek fel, aminek ellenében az egyetem díjat szedhet. Van azonban a két szakasz között két nagyon fontos különbség: a 82. § (2)-nek van egyrészt egy felső határa (minimálbér 5%-a, 7450 Ft.), másrészt az esetet is meghatározza, ami a tárgy újbóli felvétele (és nem a kreditértéke – ez még fontos lesz később!). A 81. § (1) d) sem fizetési plafont, sem pedig fizetési esetet nem határoz meg, azaz az ezen pont alapján kiszabott díjaknak semmilyen felső határa nincs.

Az állásfoglalás továbbá megállapítja, hogy az Nftv. két szóban forgó pontját a hallgatók által felvett két eltérő tárgycsoportra lehet csak értelmezni. Az Nftv. 82. § (2) alapján abban az esetben vethető ki térítési díj, amennyiben a hallgató a diplomaszerzéshez kötelező kurzusokat ismételten felveszi, tehát a valamilyen okból nem teljesített, de kötelező tárgyak újbóli felvételéről van szó. Az Nftv. 81. (1) d) alapján pedig abban az esetben vethető ki térítési díj, amennyiben a hallgató a diplomaszerzéshez nem kötelező tárgyakat vesz fel. Ez a hallgatók számára a diplomaszerzéshez szükséges kreditérték 10%-áig ingyenes.

Mindkét esetben érthető, hogy az egyetem ellentételezésre tart igényt a hallgatóktól. Az első esetben egyrészt a hallgatókat motiválja a kurzusok tanterv szerinti elvégzésére, valamint a saját költségeit kompenzálja, ami azzal jár, hogy esetenként új kurzusok meghirdetésére van szükség a sok újbóli felvétel miatt. A második esetben (kredittúlfutás) pedig azért szed pénzt, mert a hallgató olyan képzés kurzusait végzi, amelyre a jogviszonya és az azzal járó önköltsége nem jogosítja fel. Amennyiben az egyetem úgy döntene, hogy a kredittúlfutás ingyenes lenne, akkor elméletben lehetőség lenne egy jogviszonnyal, egy önköltség befizetésével két szak tárgyait elvégezni.

Az egyetem egészen eddig karonként eltérően határozta meg, hogy kredittúlfutási díjat szed, tárgy újrafelvételi díjat szed, vagy bizonyos esetekben az egyiket, bizonyos esetekben a másikat, illetve az is előfordult, hogy a két jogcímet egyszerre vetették ki. Azok a karok, amelyek a tárgy újrafelvételi díjat használták ráadásul rosszul alkalmazták a jogszabályt, hiszen kreditenkénti díjat határoztak meg, amely minden esetben magasabb volt, mint a megengedett minimálbér 5%-a. A kredittúlfutási díjat alkalmazó karok esetében ilyen probléma nem volt, hiszen annak a jogcímnek nincs felső fizetési határa.

A részönkormányzatok a karokkal folytatott beszélgetései alapján két dolog vált számunkra világossá. Egyrészt, hogy a jelenlegi rendszer átláthatatlan egy hallgató számára, és egyre átláthatatlanabbá kezd válni, valamint az, hogy azok a karok, amelyek valamilyen módon a kredittúlfutási díjat alkalmazzák, költségvetési indokokra hivatkozva előbb vagy utóbb ezeket a díjakat egyre feljebb és feljebb fogják tolni. Olyan javaslattal is találkoztunk, amelyik szerint az egyik mesterszakon a kredittúlfutás 20.000 Ft/kredit lett volna.

JOGÉRTELMEZÉS

Az ELTE HÖK Elnökségének támogatásával az ügyvédi állásfoglalást elküldtem az ELTE Oktatási Igazgatásának, levelemben két megállapításom volt:

  1. A karok azon gyakorlata, miszerint kötelező vagy kötelezően választható tanegység ismételt felvételéért kreditenként vetnek ki térítési díjat, amely meghaladja a teljes munkaidőre megállapított kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) öt százalékát, nem felel meg a évi CCIV. törvény (Nftv.) 82. § (2) bekezdésében foglaltaknak.
  2. A karok azon gyakorlata, miszerint kötelező vagy kötelezően választható tanegység ismételt felvételéért térítési díjat vetnek ki kredittúlfutás jogcímen, nem felel meg a évi CCIV. törvény (Nftv.) 82. § (1) d. pontjában foglaltaknak.

Az első pontban foglaltakat az Oktatási Igazgatóság elfogadta, ám a másodikat az egyetem jogászainak véleményére támaszkodva nem. Abban a kérdésben konszenzus született, hogy a két jogcímet nem lehet a hallgatók számára egyszerre kivetni, ám abban nem értettek velünk, és a mi jogi állásfoglalásunkkal egyet, hogy az Nftv. megkötné, hogy milyen tárgykörre alkalmazandó a kredittúlfutási és a tárgy újrafelvételi díj, hanem az egyetem saját döntése, hogy a kettő közül melyiket alkalmazza.

Mivel ezzel az állásponttal nem értettünk egyet, az oktatási jogok biztosához, dr. Aáry-Tamás Lajoshoz fordultam segítségért. A vele való beszélgetés során kiderült, hogy valószínűleg a jogalkotói szándék a mi jogi állásfoglalásunkhoz állt közelebb, mint az egyetem jogászainak értelmezése, az Nftv. mégsem fogalmaz egyértelműen, ebből fakadóan pedig az egyetem jogértelmezése – miszerint az intézmény döntése, hogy melyik jogcímen vet ki térítési díjat – helytálló. A teljesség kedvéért megemlítendő, hogy hivatalos úton nem kerestem fel az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalát állásfoglalás kérése miatt, hiszen az előzetes beszélgetés alapján úgy tűnt, hogy ez a vita nem a jogértelmezés útján fog eldőlni.

Mivel a jogértelmezési út csak fél sikert aratott, ezért a továbbiakban azon dolgoztunk, hogy a kari szintű javaslatokat megpróbáljuk a hallgatók számára a lehető legjobb konstrukciókká kialakítani a kari vezetésekkel, amelyek ekkor még mindig karonként eltérőek voltak. Az egységesítés komolyan csak akkor jött szóba, amikor ezeket a kari javaslatokat a karok megküldték az Oktatási Igazgatóság számára, akik a nem egységes javaslatok mellé kidolgozott egy saját, egységes javaslatot a kredittúlfutás és a tárgy újrafelvételi díjak kezelésére. Tette mindezt azért, mert a kari javaslatok között 1-1 kivétellel mindenhol eltérő javaslatok érkeztek. Volt

  • olyan kar, aki kizárólag kredittúlfutási díjat,
  • olyan kar, aki tárgy újrafelvételi díjat,
  • olyan kar, aki a tárgyak második felvételéért kredittúlfutási díjat, harmadiktól tárgy újrafelvételi díjat,
  • olyan kar, aki a harmadik tárgyfelvételig tárgy újrafelvételi díjat, negyediktől kredittúlfutást szeretett volna szedni.

Ez azt jelentette, hogy két előterjesztés került az Oktatási és Hallgatói Ügyek Bizottsága ( OHÜB, a Szenátus egyik egyeztető testülete) elé: egyrészt a karok javaslata, amely nem egységes, másrészt az Oktatási Igazgatóság javaslata, amely egységes. Ez az egységes javaslat mindenkit váratlanul ért, ám úgy éreztük, hogy ez egy olyan javaslat, amit a hallgatói képviselők valamilyen formában akár támogatni is tudnának. Mivel úgy éreztük, hogy egy ilyen döntést nem tudunk a helyszínen meghozni, ezért javaslatomra a bizottság a döntéshozatalt elhalasztotta egy hónappal későbbre.

HALLGATÓI JAVASLAT

A következő egy hónapban több alkalommal egyeztettünk a részönkormányzatok elnökeivel a kialakult helyzetről, és végül az a döntés született, hogy mivel a következő években a térítési és szolgáltatási díjak előbb-utóbb egységesítésre fognak kerülni, proaktívan kell fellépnünk, és magunknak kell kidolgoznunk egy olyan konstrukciót, amely a lehető legtöbb hallgató számára lehet előnyös. Felállítottunk egy munkabizottságot, amely a részönkormányzatok és az EHÖK elnökeiből, valamint tanulmányi alelnökeiből állt, hogy dolgozzanak ki egy olyan javaslatot, ami a lehető legnagyobb arányú támogatást élvezi a Hallgatói Önkormányzaton belül. A bizottság végül azt a javaslatot dolgozta ki, amely egyrészt megfelel a mi jogértelmezésünknek, és amelyiket végül az ELTE Szenátusa is elfogadott. Az Informatikai Kar és az Állam- és Jogtudományi Kar képviselői a beszélgetés során egy kedvezőbb konstrukciót szorgalmaztak, illetve az egységesítés ellen szavaztak, hiszen mindkét karon a kredittúlfutási és tárgy újrafelvételi díjak is nagyon alacsonyak voltak.

EGYEZTETÉS A KAROKKAL

Az így kialakult javaslatot továbbítottam az Oktatási Igazgatóságnak azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben igény van egységes térítési és szolgáltatási díjakra, akkor a mi részünkről kizárólag ez a verzió elfogadható. Az előterjesztésünk elnyerte a rektori és kancellári támogatást, így a következő OHÜB ülésre az Oktatási Igazgatóság előterjesztése az általunk kidolgozott javaslat lett. Az ülés előtt a részönkormányzatok elnökei, és az egyetemvezetés is egyeztetésbe kezdett a kari vezetőkkel a javaslat elfogadhatóságával kapcsolatban. Az OHÜB ülésén és az azt követő Egyetemvezetői Értekezleten a következő ellenérvek születtek a karok részéről:

  • Nagy bevételkiesést jelent a karok számára.

Véleményünk, amelyet a Kancellária és az Oktatási Igazgatóság is osztott, hogy jelenleg nem megállapítható, hogy költségvetési oldalról milyen következményekkel jár a módosítás, már csak azért sem, mert egyelőre kiszámíthatatlan, hogy milyen hallgatói magatartást eredményez. Többféle modellszámítást végeztek a karok és az Oktatási Igazgatóság is, és ezek közül volt olyan, amelyik bevételkiesést, mások bevételnövekedést jósoltak a következő évre. Mivel ezekben a számításokban a legnagyobb karok esetében is maximum 10 millió forintról volt szó (az éves kari költségvetések milliárdos nagyságrendekben mérhetőek), megállapítható, hogy jelenleg semmi nem támasztja alá, hogy a változtatásnak komoly költségvetési vonzata lenne.

  • A második tárgyfelvétel 3000 Ft-os díja alacsony, „olcsóvá teszi” a tantárgyak elhagyását, emiatt a karoknak extra kurzusokat kell majd meghirdetniük a megnövekedett tárgyelhagyások miatt.

Határozott álláspontunk, hogy a hallgatók nem azért hagyják el a tanegységeiket, mert azt „olcsón megússzák”, hanem azért, mert a tanulmányaik során valamilyen akadályba ütköztek. Például nem várt betegség, munkahelyi összeegyeztethetetlenség, stb. A 2. tárgyfelvétel 3000 Ft-os díját pont annak az összegnek tartjuk, amely egyszerre van motiváló hatással a hallgatókra a tárgyaik elvégzésére, de nem veri őket csillagászati léptékű költségekbe (mint mondjuk egy 10-20.000 Ft-os kredittúlfutási díj – amely ugye kreditenként számolandó).

A vitákat követően az OHÜB ülésén az előterjesztést nagy többséggel támogatta a bizottság, a következő héten pedig az Egyetemvezetői Értekezleten azzal a kiegészítéssel ment át, hogy az egyetem ezt a döntését a 2019/20-as tanévre, amelynek végén felülvizsgálják azt. Ezt követően a Szenátus júniusi ülésén az előterjesztés egyhangú támogatást kapott a szenátoroktól.

VÉGEREDMÉNY

Az egyeztetések és a szenátusi döntés eredménye pedig az a térítési és juttatási díjas táblázat lett, amelyet valószínűleg már mindannyian láttatok. Eszerint:

Kurzus 2. alkalommal történő felvétele

3 000 Ft/kurzus
Kurzus 3. és további alkalommal történő felvétele

7 000 Ft/kurzus

De mit is jelent ez pontosan? Innentől kezdve minden karon egységes lesz a kredittúlfutási díj és a tárgy újrafelvételi díjának számolása. Amit ehhez tudni kell:

  • Minden kurzus első felvétele ingyenes.
  • Minden olyan kurzus újbóli felvételéért, amely a diploma megszerzéséhez kötelező, kurzus 2. vagy 3. alkalommal történő felvételének díját kell megfizetni.
  • Azon kurzusok felvétele, amelyek a diploma megszerzéséhez nem kötelezőek
    • A diplomaszerzéshez szükséges kreditmennyiség 10%-áig ingyenesek
    • A diplomaszerzéshez szükséges kreditmennyiség 10%-án felül a karonként megállapított kredittúlfutási díjat kell megfizetni.

A kredittúlfutási díj a jövőben sem kerül egységesítésre, ennek az oka pedig az, hogy nagy különbség van a karok által gondozott szakok költségeit tekintve, például a TTK költségigényes gyakorlatai.

Mik ennek az egységes térítési és szolgáltatási díjaknak az előnyei?

  • Megfelel az általunk követendőnek vélt Nftv. értelmezésnek.
  • Mivel a jogszabályi háttér fizetési plafont határoz meg a kurzusok újbóli felvételére, ezért ezek az összegek soha sem léphetik át a 7450 Ft-ot tárgyanként, ellentétben a kredittúlfutási díjjal, aminek nincs felső határa.
  • Rengeteg hallgató válláról fog anyagi terheket levenni, hiszen innentől nem kell kreditenként 5-10-20 ezer forintot befizetniük, hanem kurzusonként 3, illetve 7 ezer fotintot.
  • Átlátható fizetési feltételeket szab a hallgatók számára, így mindenki egyszerűen ki tudja számolni, hogy milyen térítési díjakat kell megfizetnie. Ez a kevert rendszerekben (ahol a kredittúlfutási díj és a tárgy újrafelvételi díj egyszerre lett volna alkalmazva) sokkal nehezebb.
  • Megfelelő motiváló hatása van a hallgatók számára. A kredittúlfutásos rendszerek (BTK, PPK) sokszor nem minden szempontból bizonyultak biztonságosnak, hiszen a diplomaszerzéshez szükséges kreditmennyiség 10%-áig ingyenesen ugyan el lehetett hagyni kurzusokat, utána a kreditenként megszabott díj azonban nagyon gyorsan az egekbe szökött.

Mik az egységesítés hátrányai?

  • Azokon a karokon, ahol kredittúlfutási díj alapján vetették ki az elhagyott/bukott kurzusokat, innentől nem lesz lehetőség a diplomaszerzéshez szükséges kreditmennyiség 10%-áig ingyenesen elhagyni tárgyakat.

ÖSSZEGZÉS

Azt gondolom, hogy ez a mostani módosítás a térítési és szolgáltatási díjak ügyében túlnyomó mértékben pozitív hatással lesz az ELTE-s hallgatók életére. Sikerült egy olyan konszenzusra jutnunk a részönkormányzatok vezetőivel, a kari és egyetemi vezetőkkel, ami véleményem szerint hosszútávon mindenkinek az érdekeit szolgálja, és egy fokkal élhetőbb hellyé tette az egyetemünket. Habár a következő tanévre ez most eldőlt, a munka nem ér véget. A szenátusi határozat arra kötelez minket, hogy a következő tanév végén újra áttekintsük ezeket a módosításokat. Bízom benne, hogy a karok számára nem jelent negatív költségvetési terhet a módosítás, valamint az ELTE hallgatói körében is pozitív visszhangra talál majd az új, egységes térítési és juttatási szabályzat. Szeretnénk a jövő tanév vitájára is felkészülten érkezni, ezért minden visszajelzésre és kérdésre az ügyben nyitottak vagyunk.

Horváth Mihály
elnök
ELTE Hallgatói Önkormányzat

Vélemény, hozzászólás?